Az ékszerek, mint díszítő, kiegészítő eszközök már az időszámításunk előtti társadalmakban is megjelentek. Egyes kutatások szerint a legrégebbi ékszer leletek 75000 évesek. Az ékszer mai funkciójánál azonban sokkal ősibb és mélyebb tartalommal ruházták fel őket.


A különböző talizmánoknak, amuletteknek és drágaköveknek varázserőt tulajdonítanak a mai napig is, ami védelmet biztosít, és ember feletti erő birtokába jutatja, annak viselőjét, ilyenek például: a hegyikristály, almandin, fluorit, ametiszt.

Az ókori Görögországban i. e. 6. századtól növekedik az ékszerek jelentősége, ami kereskedelmi kapcsolatok erősödésének köszönhető. A görög-szigeteken elsősorban fülbevalókat, gyűrűket, nyakláncokat és karkötőket készítettek. Az állatfigurás motívumok voltak a legelterjedtebbek. A i. e. 4. századtól a drágakövek már nem mint fizetőeszköz, hanem mint díszítőkövek vannak jelen. Az egyik legjelentősebb alapanyagot az Almandin gránátot a keleti kereskedelmmel hozták be.

Az i. e. 3. században a Római Császárság idejében virágzásnak indult az ékszerkészítés. A birodalomban csak a nemesség hordhatott aranyékszereket, ennek ellenére gyorsan növekedett a kereslet a csillogó ékszerek után. Innen származtatható a jegygyűrű elődje is, ami egy összefonódott kezeket ábrázoló aranygyűrű volt.

A Bizánci Birodalomban már különleges technikával készítették a különböző nyakláncokat és fülbevalókat, amik ezáltal könnyedséget és eleganciát sugalltak. A drágakövek színvilágának bővülése különösen kedveltté tette az arany- és drágakőnyakékeket Rómában és a provinciákban. Ebben a korban már a kereszténységgel kapcsolatos témák és motívumok is hódítanak.
A bizánci formák és technikák elterjedése a népvándorlásnak köszönhető. Ezáltal új, önálló, nemzeti stílusok és tradíciók jöttek létre.

A középkor ékszerkészítésére az aranykovács mesterség volt a jellemző. A gyűrűknek kiemelt jelentőségük volt. Az egyházi hatalmak megerősödésének köszönhetően, a vallási ékszerek és ereklyék színes skáláját reprezentálja a korszak. A 14. században kialakuló új luxustársadalmak új ékszerkultúrák megjelenését eredményezték.
A reneszánsz megjelenésével új lehetőség nyílt a gyémántok megmunkálására, már nem csak hasítani, hanem gyengén csiszolni és polírozni is tudták őket, így egyre szélesebb körben alkalmazták ezeket az eljárásokat. A 16. századtól az ékszerművészet egész Európa szerte felvirágozásnak indult. Nyakláncok, brosskitűzők, ékszerövek, és leginkább gyűrűk jellemezték ezt a korszakot.

A 17. – 18. század első felében a barokk és rokokkó jegyei megjelentek az ékszerek körében. A zománc szerepe az ékszerkészítésben egyre csökkent a drágakövek mellett. A smaragdokat már a Dél-Amerikai piacról is importálták. A gyűrűk a hagyományos funkciók mellett, szerelmi és gyászajándék szerepet is betöltöttek. A legkedveltebb és legkeresettebb ékszer a melltű volt.

Az 1800-as években az ékszerek új értékeket képviseltek, kialakult a luxusékszer mint új kategória. A klasszicizmus formatervezése az egyszerű, de elegáns megoldásokat kedvelte. Az ékszerkollekciók már egész Európában hódítottak a század vége felé.
A 20. századi iparosodás szakaszában az új gépesített technológiák olcsóbbá tették az ékszerkészítést, ezáltal elérhetőbbé váltak a kevésbé tehetős lakosság számára is. Itáliában a mozaikékszerek hódítottak, amiket apró, színes üvegdarabokból készítettek.
Napjainkban az ékszerkészítést az egyediség és a széles választék jellemzi. A készítők kedvelik a természetes alapanyagokat és formákat, törekednek a különleges és egyedi darabok, és ékszerkollekciók tervezésére.

forrás

Oldal: Az ékszerviselés kulturája
Egyedi ékszerek - Jodie Art Fashion - © 2008 - 2024 - egyediekszerekjaf.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat